Féltékenység – miért vagy féltékeny?

Fogadni merek, hogy Te is voltál már féltékeny. Külsőségekre, anyagiakra, sikerességre, vagy ugye a párodra. Nem túl vidám érzés. Persze attól sem örömködünk, ha a párunk féltékeny.

 Ahogy a közösségi média egyre inkább uralja a napjainkat, elég egy like, egy komment, vagy egy áltanunk ismeretlen spiné megjelenése a pasink ismerősei között, és hopp, kész is a féltékenységi jelenet! És ez persze fordítva is igaz.

De miért vagyunk féltékenyek? 

Oké, van olyan, hogy megalapozott a féltékenységünk: sejtünk már valamit, látunk előjeleket, plusz a kapcsolatunk sem szeretetteljes már és ha jól belegondolunk, valószínűleg amúgy is elkerülhetetlen lenne a szakítás. Emellett sanszos a lebukás is. Ebben az esetben a féltékenység előre is vihet, ha végre képesek vagyunk kilépni a rottyon lévő kapcsolatunkból, ami óvatos közelítéssel sem az ideális már. 

És mi van, ha ilyenkor nem lépünk ki, és adunk még egy esélyt az ajtón kilakoltatott, de az ablakon visszakúszó félnek?  Igazából ez kb. olyan, mintha lottóznál: 50 % esélyed van arra, hogy nyerj: vagy igen, vagy nem. Oké, csak viccelek, de azért gondold ezt végig! Nem esélytelen az újrakezdés, de ilyenkor aztán 120%-ot kell beletolni a változtatásba, különben semmi értelme.

Aztán ott van a „kedvencem”, az alaptalan féltékenység. 

Ha egy valóban boldog, szeretetteljes és bizalmi alapon működő kapcsolatban élünk, és mégis ránk jön random a féltékenység, akkor ott bizony saját magunkban kell keresgélni a problematikát: egy gyerekkori trauma, vagy bizonytalan kötődési minta (erről írtam korábban), meg aztán ott van a jó öreg önértékelési probléma. Amikor nem hisszük el, hogy elég jók-szépek-okosak, egyszóval megfelelőek vagyunk a másik szemében. Éppen ezért, potenciális veszélyt látunk nagyjából minden, párunkkal ellentétes neműben. Ha ezt megérted, felfogod, próbálsz objektív lenni (már amennyire lehet), akkor el is kezdhetsz dolgozni magadon, ha változtatni akarsz.

És ott a másik oldal is: amikor ránk féltékeny a párunk, alaptalanul. Ilyenkor szembesülünk az ő bizonytalanságával: nem hiszi el, hogy elég jó lenne nekünk. Ez abból a szempontból nehezebb, hogy amennyiben nem érti a mögötte húzódó bizonytalanságát, nem biztos, hogy rá tudod venni a gondolkodásra, változtatásra. Ez gyakran előfordul a nárcisztikus-empata kapcsolatoknál is, saját tapasztalatból tudom, hogy ez is az egyik manipulációs módszerük.

Ha ilyen problémákkal szembesülsz napi szinten, és csak rójátok ugyanazokat a köröket (féltékenység-magyarázkodás-veszekedés-megsértődés), akkor hadd világosítsalak kicsit fel: ha nem töritek meg ezt az ördögi kört, semmi sem fog változni. SEMMI. 

Milyen ötleteid, praktikáid vannak a kör megtörésére?

Ha tanácstalan vagy, gőzöd sincs, hogy mi a megoldás, keress nyugodtan, segítek kibogozni a szálakat!