Boldognak kellene lennünk folyamatosan ?
Na persze! Folyamatosan…Azt írja Pár Feri (és mellesleg egyet is értek vele), hogy a szerelemért a realitásérzékünk egy részével fizetünk. Ilyen illúzió az is, hogy a házasság egy romantikus boldogságintézmény. Vagyis, akkor jó, ha folyamatosan boldognak érzem magam benne.Margit, nooormális? Hát mik vagyunk mi? Biorobotok?A boldogság egy lelkiállapot, érzelmi állapot. Képtelenség egy ilyen állapotban folyamatosan benne lenni! Mint ahogyan egy totál másikban sem! Ragadd meg tehát azokat a pillanatokat, amikor valóban boldognak érzed magad, és ne várd, hogy ez legyen az alap!Én személy szerint nem kicsit aggódnék, ha a férjem 0-24-ben boldog lenne mellettem… Gyanús lenne, hogy esetleg mentálisan nincs a toppon…Az teszi izgalmassá és sokszínűvé a kapcsolatunkat, hogy többféle érzelmi állapotot is meg tudunk mutatni a másiknak, nem csak eggyel operálunk, mert mondjuk az az elvárás. És mi van akkor, ha az negatív érzelem? Hát semmi! Megéljük, megbeszéljük, továbblépünk. Ennyi.